Metamorfózis

2021. október 17.

Baráti mancs! Metamorfózis. Azt sem tudtam, hogy van ilyen. De most megtapasztaltam. Sőt, át is estem rajta. Történt egyik délután, hogy jó szokásom szerint beszabadultam az előkertbe és onnan próbáltam a nyávogó négylábúakat figyelni. Aztán egyszer csak rám köszönt Ricsi, a szomszéd fiú, aki épp almát szedegetett a földről. Pár perc múlva megjelent a kishúga, Enikő is és a nyomában három darab macskakölyök. Olyan süldőformák. Egy fekete, egy fekete-fehér és még egy. Annak a színét nem tudom. Én csak néztem, némán, és nem is üvöltöttem. Már ez is elég meglepő volt. Aztán Enikő elkezdett csacsogni amolyan kedvesen-foghíjasan (éppen fogváltós idejét éli), és bemutatta a macskákat. Nekem. Mindegyiknek adott nevet. Pötyi, Kormi és Szilveszter.
Közben a három süvölvény jött-ment, fára másztak, egyáltalán nem foglalkoztak velem. Szerintem pontosan tudták, hogy nem tudok átmenni a kerítésen és emiatt nem is jelentek rájuk veszélyt. És sajnos igazuk volt. Szívem szerint piszkosul megkergettem volna őket, mert nagyon idegesített az a felsőbbséges, beképzelt nézésük. És miközben a világ felé a szelíd, szolid, jólnevelt Noki-képet közvetítettem, belül majd szétrobbantam. Bár csak egy kicsit megkergethettem volna ezeket a szörnyetegeket! Vagy legalább ugathattam volna egy jót! Szóval ez volt az én heti jótéteményem és átváltozásom, amivel bebizonyítottam, hogy mennyire fegyelmezett és empatikus bírok lenni.