Buddhista szerzetesek a XIII. században kezdték termeszteni a ma Szerzetesek körtéje (Luo han guo) néven ismert gyümölcsöt.
Ez a gömb alakú, zöld színű, vastag gyümölcshúsú, sokmagvú körteféle ma Dél-Kínában honos. Szeptember-októberre érik meg, ekkor szüretelik.
A gyümölcs a szárítás alatt megbarnul, a benne lévő magok pedig csörgő hangot adnak. Ez jelzi, hogy a körte alkalmas további hasznosításra.
Kínában hagyományosan légzőszervi megbetegedések kezelésére használják a gyümölcsből készített teát vagy levest.
Tisztítja a tüdőt és a hörgőket, nyálkával vonja be a gyulladt nyálkahártyákat, segítve azok mielőbbi regenerálódását. A gyümölcs antioxidánsokat is tartalmaz, amely erősíti immunrendszerünket.
Korabeli leírások szerint a körtét évszázadokon keresztül bor készítésére is használták. Sokáig az uralkodó osztály tagjainak állt csupán rendelkezésükre, de mára országszerte elterjedt, sőt világszerte egyre népszerűbb.

A porított körte 60-szor édesebb, mint a cukor, ezért jól használható természetes ízfokozóként. Kávéhoz, kakaóhoz nem ajánlom, mert teljesen megváltoztatja az ízeket. Cukorbetegek, fogyókúrázók és diétázók is nyugodtan fogyaszthatják.
Elkészítése egyszerű: egy félbevágott körtét 1,5-2 liter forró vízzel leöntünk és állni hagyjuk. 20 perc múlva a körtét kiemeljük a teából és megszárítjuk, mert többször is felhasználható. Nyáron a tea remek hűsítő, és édesíthetjük vele a jeges teákat, gyümölcsteákat, limonádét, sőt gyümölcslevest is. Ha sziruppá forraljuk, hűtőben sokáig eltarthatjuk és akár befőzéshez is használhatjuk cukor helyett.
A gyümölcs rendszeres fogyasztói – akik elsősorban a kínai hegylakók – gyakran 100 évnél is idősebbek és igencsak jó egészségnek örvendenek. Ezért nevezik a szerzetesek körtéjét a hosszú élet gyümölcsének.