A német hiedelemvilágban azt tartják, hogy az erdők jóságos törpéi és manói a kökénybokrokban laknak. Az áthatolhatatlanul sűrű bokrok mélyén biztonságban érzik magukat, ide nem törnek be a gonosz erők. Közeleg az évvége, a karácsonyi ünnepek, mindenkinek millió dolga van, mégis arra biztatom az elszántabbakat, kerekedjenek fel, keressenek egy jó kis kökény-lelőhelyet és gyűjtsenek ebből az aromás bogyóból. Személyes tapasztalatból mondom: készüljenek vastag kesztyűkkel, ágvágóval és a visszapattanó ágaktól óvják a szemüket!
Ebből is látszik, hogy kökényt szedni nem egy könnyed séta, hanem kemény küzdelem, de higgyék el, megéri a szenvedést. A kökény (Prunus Spinosa) a szilvák vad rokona. 2-3 m magasra növő, gyakran áthatolhatatlan bozótot alkotó tövises cserje. Szedéséhez nem kevés elszántságra és bátorságra, meg némi segédeszközre (kesztyű, olló) van szükség. Az elmúlt ősszel magam is megtapasztaltam a kökényszedés gyötrelmeit Aztán az elkészített finomságok bőségesen kárpótoltak. A kökény termése októberre érik be és akár egész télen gyűjthető.

Plinius, Szent Hildegárd és Hieronymus Bock is említést tesznek írásaikban a kökényről. Egyértelműen gyógyító hatású növényként írják le: bélfertőzésekre, kólikára, köszvényre, hasmenésre alkalmazták. Általában borban vagy mézben áztatták, de gyakran a szárított bogyókkal gyógyítottak. A kökény a kelta fanaptárban is megjelenik, Beltane ünnepének (vagyis a nyár kezdetének) jelképe.
Sötét kérge és tüskés volta miatt szerencsétlenséget hozó növénynek tartották A kökény termése cseranyagokat, szerves savakat, C-vitamint tartalmaz. A belőle készült lekvár gyomorerősítő, étvágygerjesztő hatású. Tavaly a falunk határában szedtem egy kosár kökényt. Éjszaka hideg vízben áztattam, másnap kevés vízben felfőztem a bogyókat. Utána átpasszíroztam, ettől az alapvetően fehér - zöld konyha enyhe lilába borult. A kertben lepotyogott almákat összeszedtem, és felkockázva hozzáadtam a kökényhez. Mézzel sűrűre főztem az egészet. Remek állagú, jó ízű lekvár kerekedett belőle, palacsintába töltve a legfinomabb

A híres sternenfelsi füvesboszorkány (saját magát nevezi így), Gabriele Bickel kökénylikőrjét is elkészítettem, tegyék ezt Önök is! A recept: 1,5 kiló kökényt egy nagyobb fazékba vagy egy 5 literes üvegbe tesszük. Felöntjük annyi forró vízzel, amennyi pont ellepi és egy éjszaka állni hagyjuk. Másnap reggelre a bogyók kipukkadnak, így nem kell őket egyenként megszurkálni. Szórjunk 1,5 kiló barna kandiscukrot a gyümölcsre és hagyjuk újabb éjszakát pihenni. A következő napon 3 rúd fahéjat, egy hosszában félbevágott vanília rudat adunk hozzá és az egészet felöntjük száraz ginnel, az üveg pereméig. 4-6 hetes érlelési idő után mély kárminvörös színű lesz ital, ekkor átszűrhető. Hideg téli napokon belső meleggel hálálja meg munkánkat! A visszamaradt kökény sültek mellé mártásnak, vagy gyümölcssalátába is felhasználható.